Annó, amikor már megfordult a fejemben megnézni, hogy a kalligráfia terén több ősz hajszál árán megszerzett gyakorlatomat hol is lehetne kamatoztatni, igen nagy hangsúlyt próbáltam arra fektetni, hogy az egyes alkalmazási területeken a lehető legszélesebb körben tájékozódjak. Főleg az apró(nak tűnő) részletek szempontjából. Igen sok kutya szokott lenni elásva a részletekben. És rájöttem, hogy valóban, sok területen van igen sok tisztázatlan részlet, értelemszerűen igen sok kutyával elásva :).
- - amennyiben a meghívó a szokásos módon nyomdai úton készül, általános szöveggel, úgy a meghívott nevét nemes egyszerűséggel a jobb felső sarokba lehet írni, kézzel (ha nem tetszik a saját kézírás, kalligráfussal íratni)
- - amennyiben eleve integrálni szeretné az ember a nevet, nyugodtan lehet azt megszólításként kezelni (Kedves /Tisztelt X.Y), ehhez elegendő kihagyni a meghívó felső részén egy kipontozott sort. Így elkerülhető a ragozással kapcsolatos, fejvakarást okozó szövegezési manőverezés :).
- - idegen nyelven küldött meghívókban nem is jelent problémát a címzett nevének helyet hagyni, ott, ahol a szöveg megkívánja.
- - tekercsek esetében gyakori, hogy hozzákötnek egy kis kártyácskát. Igen, ez nem dísz, ez direkt arra való. Beleírni az adott vendég nevét. Ilyent FŐLEG nem szabad üresen átadni.
Pedig 1900 darabot kellett kitölteni (csak a fogadásra több, mint 300 meghívó ment ki), mindezt rekordidő alatt, és a mai technikával minden bizonnyal gyorsabb és olcsóbb lett volna egy egyszerű program segítségével eleve névvel együtt nyomtatni az összeset. Arról nem is beszélve, hogy igen illusztris vendégek szerepeltek a névsorban, akik valószínűleg éppen azt furcsállották volna, ha "gépi kezelést" kapnak.
- és végül, (de nem utolsósorban) írhatjuk a meghívónkat teljesen kézzel. Ütős. Próbálva.
2. Boríték:
Egyszerű. A szabály ugyanaz. Társasági eseményre rendezvényre szóló meghívó borítékját KÉZZEL kell megcímezni. Ez ismét a protokoll személyességi előírásai közé tartozik. A saját kezű címzés is sokkal melegebb, mint bármilyen cirkalmas számítógépes font, amennyiben nincs keretünk kalligráfushoz fordulni.
Amennyiben személyesen adunk át meghívót, természetesen elegendő, ha csak a nevet írjuk rá.
3. Ültetőkártya
Amikor az ültetőkártyák divatja beszűrődött hozzánk is, az ötlethozók egyetlen apró részlet felett siklottak el. Az ültetőkártya szintén a vendég nevét tartalmazza. És mint olyan, kézzel írandó. Ez a "szabály" valahogy lemaradt a divatimport folyamatának viszontagságai között.
Egyébkén igen gyakori, hogy a vendég a szép kalligráfiával megírt ültetőkártyát szintén elviszi, emlékbe.
Tegye. Az ő neve. Számítógéppel leírva már valószínűleg sokszor látta. Kézi kalligráfiával annál kevésbé. Még egy szép emlék az eseményről.
Tiszteljük hát mi is meg vendégeinket. A részletekkel is.